Miért ilyen undorítóak az exek?

Nem szoktam általánosítani, de most egy végtelenül nyomorék emberbe botlottam bele. *Dobpergééés*... Nem másba, mint a barátom exbarátnőjébe.. A probléma egyszerű: bekerült a képbe, de nem is akárhogyan.
A történet ott kezdődik, hogy a barátom tesója (nevezzük csak T-nek), Elkezdett beszélgetni ezzel a csajjal. Régebben is jóban voltak, hisz barátom révén sok időt töltöttek együtt egy kis csapatban. Most elkezdtek beszélgetni, és tök jól kijönnek. Ez eddig nem is jelent problémát, mivel csak beszélgetnek, ergo nem hozza a házba, és nem kell őt látnom (melyik nő örülne, ha a házban picsogna a barátja exe?), azt meg nem szabhatjuk meg senkinek, hogy kivel haverkodjon. Csakhogy a történet annyiban forrt ki, hogy a srác szerelmes lett a barátom exbarátnőjébe.. hahh.. a pasim tesója szerelmes a pasim exébe, hát ez marhára boldogít engem, szuuuper.. Eleve azt mondják, hogy a legjobb barátod és a tesód exe minden szempontból tabu :D hát na..
A barátom tudja, hogy ők eljárkálgatnak... koncertre, repülőzni, kávézni, tehát olyan kis programokat csinálnak, ahol kettesben lehetnek. A barátomat idegesíti ez a dolog, viszont nem úgy, ahogyan az normális lenne: 
  • alapjába véve ha ilyen történik, akkor annak azért nem kéne örülni, mert nem akarom az exem látni, mert valami miatt csak véget ért az a kapcsolat, ezért törlöm ki az életemből, és folytatom tovább mással, mert már nem akarok vele lenni, mással akarok boldog lenni
De a barátomat nem ezért zavarja, hanem:
  • azért, mert az ő exe, és féltékeny rá, hogy miért, arra lentebb kitérek..
A minap pont elkaptam egy beszélgetés részletét. T. beszélt a barátjával arról, hogy szerelmes a lányba, de nem mondta meg neki a barátom miatt, és azt mondta még a barátjának (a LEGJOBB BARÁTJÁNAK!!!), hogy azért zavarja barátomat, mert ő akar összejönni vele újra, és nem tudja, hogy SMS-ben, vagy facebook-on keresse fel a lányt.. A BARÁTOM!!!
Amikor ezt megtudtam, engem azonnal szíven ütött.. belém hasított a dolog, hogy mi van, ha ez tényleg így van.. mi van, ha csak hülyít engem..? Akkor miért van velem? Miért mondja, hogy szeret engem? És a legérdekesebb: ha ez nincs így, akkor a tesója miért mondta EZT a legjobb barátjának? Mi a franc folyik itt? Nem vagyok rá büszke, de erős női nyomozásba kezdek, hogy ennek a végére járjak... Mert ha így van, kalap-kabát...

Nemrégiben volt egy beszélgetésünk, amelyben kitért a barátom az előző kapcsolatára. Azért, hogy megismerjem még jobban, úgy érezte, hogy beszélnie kellett erről a múltjáról. Bár előre kijelentette nekem, hogy biztos benne, hogy én sohasem leszek olyan, mint a volt barátnője. Amúgy is pocsék kedvem volt, így már még pocsékabb lett, így csak ültem, és hallgattam  az áriát a volt csajáról:
  • Hogy ő milyen pörgős volt, sose volt olyan, hogy ne csinált volna valamit. Sosem volt olyan, hogy ők otthon ülnek és pihennek, hanem mindig mentek ide-oda, a csaj mindig hívta őt mindenfele, ő meg ment. Bulikba jártak, 30-50 fős bulikat rendeztek. Rengeteg barátja volt, közvetlen volt az emberekkel, túlságosan is, mindenki szerette őt. 
  • Minden reggel felkelt korán, hogy a reggelit elkészítse neki, a kabátot ráadja, és úgy menjen dolgozni a barátom. Mindig együtt aludtak, mindent együtt csináltak, tehát nem volt az, hogy egy kicsit is unatkoznak egymással.
Tehát ő szerinte én sose leszek ilyen..
És most jön az a dolog, ami miatt én besokalltam:
  • Én nem vagyok olyan, mint ez excsaj.. Én nem élek olyan kicsapongó életet mint ő: nem vedelem az alkoholt, nem cigizek, nem feltűnősködöm, hogy kint van mindkét mellem meg a picsám, nem ölelgetem 10 perc után azt, akit akkor ismertem meg, nem elégítek ki orálisan senkit sem a gázláng mögött (na ez pont kellett ide xD), nem cserélgetem egyik pasit a másik után, és soha nem lesznek egyéjszakás kalandjaim..
  • Soha nem fogom iszákos, idióta, részeges-hányós emberek társaságát keresni, én inkább nyugodtan akarom élni a kis életemet.. Szeretek eljárni barátokkal, meginni egy sört, szalonnát sütni, főzni, kirándulni, kikapcsolódni, de nem abban a formában, ahogyan akkor ők tették. Az ilyen életstílus nem az én köreimbe tartozik.
Abból is elegem lett, hogy nekem a páromra több igényem van, mint neki rám. Nő vagyok, és mint minden nő, néha elvárjuk, hogy a párunk, életünk szerelme, akivel együtt élünk, egy kicsit legyen már romantikus.. Esetleg egy szál virág, egy cetlire leírt szerelmi vallomás.. Nem kell mindig... de a 2 év alatt ilyen még nem volt, és igényem, hogy érezzem az ilyen szintű törődést.
Az is bánt, hogy csakis kizárólag nekem jut eszembe olyan programot szervezni, ahol kicsit kettesben lehetünk... mert igazából vagy 2 alkalmat tudok mondani, amikor ténylegesen kettesben lehettünk, és egymásra figyelhettünk.. 
Elmondtam neki, és mi volt a válasz? Hát az, hogy ő nem romantikus fajta, és ilyeneket soha nem is fog csinálni.. De ha már ezt így kimondja, akkor neki nem érdeke, hogy én, a párja, boldog legyek az ilyen gesztusoktól, mert szeretem az ilyeneket, és ő nem akar ezzel boldoggá tenni? Miért jó az neki, ha ezt a szintű törődést nem adja meg, mert ő nem ilyen? És akkor már nem is kell megadnia, mert nem ilyen? Ennyire nem éreke, hogy minden szinten boldoggá tegyen? És a közös programok? Ő nem szerez közös programot, mert azelőtt sem voltak együtt, kettesben, ahol egymással tudtak foglalkozni.. Az akkor volt, most más van, én más vagyok, velem máshogy kell bánni, mint az exével..Ha valakivel együtt vagyunk, akkor mindig azt keressük, hogy a szerelmünket hogy tudjuk boldoggá tenni, mert ha ő boldog, akkor mi is boldogok vagyunk.. 
És hogy már ténylegesen a bejegyzés címének a lényegére térjek.. Ez a lány azt állítja, hogy a barátom TARTOZIK NEKI MÉG EGY VALLOMÁSSAL, hogy a szakításuk után miért jöttünk olyan hamar össze.. Ő szerinte biztos csalta velem... És addig nem nyugszik, míg ezt a vallomást meg nem kapja... Annak ellenére, hogy a szakítás után még hetekig arról beszélgettek, hogy miért történt az, ami. De neki ez mégsem elég.. Félek tőle, hogy odakerül, és tönkreteszi a kapcsolatom... bár nem tudom, hogy még ép-e a kapcsolatom, lehet, hogy már tönkre ment, csak én próbálom szépíteni..
Kíváncsiskodik, a családot zargatja, és attól félek, hogy mindenféle szégyenérzet nélkül összejön a barátom tesójával, és nem fogja érezni a súlyát annak, amit tesz... Azt, hogy én ott vagyok, és engem zavar a látvány, a tudat, hogy ő ott van.. Szemrebbenés nélkül.. Nem hiszem el, hogy ő a helyemben leszarná, a helyzetet, ha mondjuk egy pasija volt csaja újra visszapofátlankodna a családba..? Nem hiszem el, hogy képes idáig elmenni valaki..
A barátom meg mit tesz? Semmit... marhára féltékeny, és attól tartok, hogy az a beszélgetés igaz volt, és tényleg hülyére vesz...
Nem tudom felfogni, hogy ha valakivel szakítunk, akkor miért kell még érdeklődni felőle, miért kell féltékenynek lenni? Főleg, ha állítólagosan továbblépett... De hát nem tudom, hogy most miért játszódhat le ez benne.... Mindenesetre nem szólok erről, hanem kiderítem.. és ha lesz elegendő bizonyítékom, akkor szembesítem vele.. Bár nagyon remélem, hogy mindez kamuregény, és csak a tesója ekkora mártír... hogy mindig őt sajnálják..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése